Pécs lakossága sosem mutatott homogén képet: a törökök kiűzése után az 1680-as években német telepesek költöztek a városba. A következő évszázadokban a lakosságnak csupán egynegyedét tették ki a magyarok, a többség délszláv és német származású volt.

Nagyobb számban a rendszerváltás után érkeztek bevándorlók – elsősorban a délszláv háborúk hatására horvátok és szerbek. Ezzel egyidőben – hasonlóan az ország más nagyobb városaihoz – jelentős kínai kisebbség telepedett le. Jelenleg a város lakosságának kb. 0,6 százaléka harmadik országbeli (az Európai Unión kívülről érkezett) bevándorló. A tartósan Pécsett élő mintegy ezer nem európai uniós bevándorló fele három országból Szerbiából, Horvátországból és Ukrajnából költözött ide. Az Európán kívüli országok közül Kína és Irán állampolgárai élnek a városban jelentősebb számban, az előbbiek a Magyarországon már hagyományosnak tekinthető kereskedelmet űzik, az utóbbiak a város egyetemeinek hallgatóiként kerültek ide és maradtak itt hosszabb vagy rövidebb ideig.

A város életét számos ismert bevándorló alakította: Rátgéber László neve összeforrott a PVSK kosárlabdázóinak sikertörténetével.

A város arculatát is meghatározza a bevándorlók jelenléte. Jakováli Hasszán Pasa 17. században épült dzsámijában a Magyarországi Muszlimok Egyháza tart vallási eseményeket, a szerb ortodox imaházat pedig az itt élő szerbek mellett a városban tanuló görög egyetemisták is látogatják. A török és kínai éttermek számos pécsi számára nyújtanak változatos étkezési lehetőséget, a város kulturális életében pedig szintén megjelennek az itt élő bevándorlókhoz köthető programok, például a 2011 januárjában megrendezendő iráni filmhét.