A török hódoltság idején a szegedi lakosság jelentősen megfogyatkozott. A gazdag és művelt patrícius családok Debrecenbe, Kassára, Nagyszombatba menekültek. Ezzel egyidejűleg megindult a török, délszláv, raguzai latin nemzetiségűek bevándorlása Szegedre, akik az évszázadok során asszimilálódtak. A következő jelentős méretű bevándorlási hullám a trianoni békediktátumhoz köthető, ekkor főként magyar nemzetiségűek érkeztek a városba a Szerb-horvát-szlovén Királysághoz csatolt területekről. A XX. század végén a délszláv háború elől menekülő vajdasági magyarok és szerbek költöztek a városba, ezzel jelenleg is a város legmeghatározóbb bevándorló csoportját alkotják. Más vidéki városokhoz hasonlóan Szegeden is jelentősebb kínai közösség él, a helyi kiskereskedelemben és vendéglátásban elfoglalt szerepük meghatározó a város életében. Az 1990-es években számottevő vietnámi közösség élt a városban, a helyi közéletében is aktív szerepet játszottak az általuk működtetett civil szervezeteken keresztül. Napjainkra azonban a vietnámiak többsége elköltözött a városból. Az egyetemi képzésbe bekapcsolódó külföldi hallgatók is jelentősen hozzájárulnak a város bevándorló közösségéhez, közülük az irániak jelenléte a leginkább meghatározó.

Szeged lakosságának 3,4 százaléka harmadik országból érkezett bevándorló, 80 százalékuk szerb állampolgár. A fennmaradó 20 százalék többségét Kína, Ukrajna, Irán, Izrael, illetve egyéb ázsiai és afrikai országok állampolgárai teszik ki.